Melankólia és kolostorregény Báróczi Sándor és Naláczi József műveiben

Absztrakt

MELANKÓLIA ÉS KOLOSTORREGÉNY BÁRÓCZI SÁNDOR ÉS NALÁCZI JÓZSEF MŰVEIBEN

Ebben a dolgozatban, amely doktori disszertációm részét képezi, új kritikai megközelítést alkalmazok az érintett művek mélyebb elemzéséhez, Báróczi novellája, Két Szerentsétlenek, Naláczi József Eufémia és A Szerentsétlen Szerelmesek avagy Grof Comens című fordításaiból. Ennek az értelmezésnek a során ismét elemeztük a szeretet ábrázolásának módjait. A kolostorromán műfajában a szomorú szerelmi történet mindig kolostorban ér véget, általában egy főszereplő halálával. Különösen a korszakra jellemző melankolikus szerelem jelenségét elemeztem. A 18. századi értelemben a szerelem és erotikus testi ábrázolása szoros kapcsolatban áll a melankóliával. Ezt a lelkiállapotot kizárólag a szeretetben való szenvedés okozza, és így a szeretet, a szenvedély és a szenvedés toposza újra összekapcsolódik.

Kulcsszavak: kolostorregény, melankólia, halálvágy, Naláczi József, Baculard d’Arnaud, humorálpatológia, erotica